4. rész

(Sziasztok! Ez elvileg még csak a csütörtöki rész! Sajnálom, hogy akkor és tegnap nem voltam, de fáradt voltam.)
Mióta megismertelek, 
Azóta szeretlek, 
Rabul ejtett ragyogása 
Csillogó szemednek. 
Csenge

Reggel 8 órakor keltem. Ani még aludt. Gondoltam és felkeltem, felöltöztem, sminkeltem és csináltam reggelit. Azaz csak csináltam volna, de nem volt semmi ehető a hűtőben. Gondoltam egyet és átkopogtam a srácokhoz. Sziki nyitott ajtót.
-Szia. Miben segíthetek?-kérdezte mosolyogva.
-Szia. Csak azt szeretném kérdezni, hogy tudnátok-e pár tojást adni, mert üres a hűtőnk.-feleltem.
-Persze. Gyere be addig.-tárta széllesebbre az ajtót. Én bementem és a kanapén Ya Ou és Benny beszélgettek.
-Sziasztok.-köszöntem oda nekik.
-Szia.-köszöntek egyszerre.
-Ani tudja, hogy jöttél?-kérdezte Ya Ou.
-Nem, még alszik. Csak tojásért jöttem és már itt sem vagyok.-feleltem szememmel a szöszit keresve, de nem láttam. Ekkor Sziki jött be a nappaliba egy tucat tojással.
-Remélem elég lesz.-vigyorgott.
-Persze.-vettem ki a kezéből a tojást.-Akkor majd jöttök. Sziasztok.-köszöntem el majd átballagtam a saját lakásunkba.
Olivér

Reggel a srácok hangjára keltem. Csöpiről és Aniról volt szó. Gyorsan felvettem a legjobb ruhámat majd felzseléztem a hajamat. Tudtam, hogy vigyáznunk kell Csöpire és ezért kicsíptem magam. Kiléptem a szobámból.
-Jó reggelt.-köszöntem vidáman.
-'Reggelt.-köszöntek egyszerre.
-Csöpi ma volt itt.-közölte egyszerűen Benny.
-Kösz, hogy szólsz.-flegmáztam.
-Nyugi haver.-veregetett hátba Ya Ou. Én bólintottam majd ránéztem a faliórára ami 9 órát mutatott.
-Mennünk kéne.-néztem barátaimra mire csak három flegma arcot és három bólintást kaptam.
Sziki

Remek. Le kellett mondanom a randimat Adéllal, mert Olivér egy 15 éves kislány után teper... Ya Ou meg egy 20 éves után.
-Sziasztok.-nyitott ajtót Csenge.
-Szia.-köszöntek a többiek én meg tovább durciztam.
-Mi a baj haver?-kérdezte Olivér miután bementünk, leültünk a kanapéra és Csenge bement a konyhába.
-Még mindig mérges, hogy le kellett mondania a randit.-nevetett Ya Ou.
-Miféle randit?-jött be Csenge 5 pohár kólával.
-Sziki mára randit tervezett a barátnőjével.-felelt neki egyszerűen Bence.
-Akkor menj.-ült le Csenge miközben italát szürcsölte.
-Tényleg?-néztem fel miközben belekortyoltam a kólába.
-Persze. Elleszünk mi.-nevetett Csenge.
-Oké köszi.-álltam fel megöleltem Csengét és elindultam az ajtó felé.-Este találkozunk. Sziasztok.-köszöntem el.
-Ott legyél.-szólt utánam Bence.
-Oké.-majd már nem hallottam a srácokat és Csengét.

3. rész

(Nem terveztem írni ide semmi különöset csak most mégis. :D A fiúk feltették a Sose múló nyarat. Szerintem iszonyatosan jó lett. <3 http://youtu.be/FChSyCCaoIw  Ne felejtsetek magatok után nyomokat hagyni. ;) Ja és tudom, hogy rövid lett, de jó olvasást. Pux :* :3 <3 ♥♥♥♥)

A titkok közlése és befogadása mégiscsak a barátság legfelső foka.
Csenge
-Nagyon helyes fiú.-jegyezte meg Ani miután bementünk a lakásba.
-Hahaha.-tettettem nevetésemet.
-Még mindig Krisz?-kérdezte.
~-Szerbusz szerelmem.-ölelt meg. Én csak eltoltam magamtól. Nem tartottam hűnek. Megcsalt el nálam szebb lánnyal.-Mi a baj?-tette fel a kérdést.
-Te is tudod! Megcsaltál!-vádoltam.
-Ó akkor most már tudod.-ült arcára mosoly. Meg sem próbálja letagadni.
-Mi van? Meg sem próbálod letagadni?-kérdeztem döbbenten.
-Még is mit? Megcsaltalak? Na és?!-nevetett.
-Mi az, hogy na és?-borultam ki. Ekkor odajött az a lány akivel együtt láttam. Sírva befutottam a lakásba. Ani próbált vigasztalni.~
-Csöpi minden rendben?-kérdezte Ani.
-Ja persze.-feleltem. Miután én és Krisz szakítottunk nem egyszer próbált megölni vagy megerőszakolni... Szánalmas.

Anikó

-Jól van. Nyugodj meg.-öleltem magamhoz húgomat. Ekkor kopogtak.-Majd én nyitom.-mentem ajtót nyitni. Az ajtóban Olivér és gondolom a haverjai álltak.
-Szia Ani. Bemehetünk?-kérdezte Olivér.
-Persze. Gyertek be.-invitáltam be őket. Csenge addigra már sírógörcsöt kapott.-Csöpi. Vendégek jöttek.-szóltam oda neki. Ő vörös szemmel, de még mindig sírva jött be a nappaliba.
-Szi...asztok.-szipogott.
-Mi a baj?-kérdezte Olivér. Ő csak megrázta a fejét.-Csöpi vagyok.-mutatkozott be a többieknek.
-Anikó.-mutatkoztam be én is.
-Ya Ou.-felelte egy kicsit barnásabb bőrű fiú.
-Benny.-mutatkozott be egy kicsit dundibb.
-Sziki.-felelte a legalacsonyabb.
-Engem meg már ismertek.-nevetett a szöszi. Ekkor Csöpinek pittyegett a telefonja. SMS-e érkezett. Amint elolvasta sírva esett a földre. Felkaptam a telefont és elolvastam.
Kedves Csöpi! Örülnék neki ha nem bujkálnál tovább. ;) Tudod, hogy így is meg foglak találni. És ezúttal még drágalátos nővéred sem tudd majd megvédeni. Szeretettel Krisz. :3 Puszi... :*
-Nem hiszem el.-dünnyögtem.
-Mi történt?-kérdezte Ya Ou.
-Na jó elmondjuk.-sóhajtottam. Leültünk a kanapéra és belekezdtem.-2 évvel ezelőtt Csöpinek volt egy fiúja. Krisztiánnak hívták. A srác megcsalta Csöpit, de nem hagyta békén. Azóta nem egyszer történt, hogy Csöpit vagy megakarta ölni vagy megerőszakolni.-itt Csöpi közbe szólt.
-Ha te nem lettél volna ott már nem tudom mi lett volna velem.-ölelt át.
-Ne mondj ilyeneket. Na már most írt neki ez a görény, hogy meg fogja találni.-adtam a kezükbe Csöpi telefonját. Ők elolvasták majd így feleltek.
-Akkor nem szabad, hogy egyedül legyél.-ezt Sziki mondta.
-Biztos?-kérdezte húgom.
-Húgi... Így lesz a legegyszerűbb. Csak van egy kis gond. Én holnap reggel nem leszek itthon. 9-kor állásinterjúra kell mennem.
-Majd mi vigyázunk rá.-felelte Benny.
-Tényleg megtennétek?-kérdeztem.
-Persze.-válaszolt Olivér.
-Köszönöm.-ölelte meg őket Csöpi. Én is így tettem majd aludni tértünk.

2. rész

A világ nem a könyveidben és térképeidben van, hanem odakint.
Csenge

Másnap Ani ölében keltem fel. Ő már ébren volt csak azt várta mikor kelek fel. De amint látom már felöltözött. Egy szürke szett volt rajta, de nem ugyanaz mint a tegnapi.
-Jó reggelt.-suttogta.
-Jó reggelt. Mért nem keltettél fel?-kérdeztem tőle én is ugyanúgy suttogva.
-Minek? Én hajnali 3-kor keltem.-nevetett.
-Mennyi az idő?-kérdeztem.
-Pont annyi, hogy induljunk.-felelte majd felállt és engedett, hogy felöltözzek. Fogtuk a bőröndöket és elindultunk. Vonattal mentünk amíg az meg nem állt Budapesten. Ott kiszálltunk és taxiba ültünk. Az megállt jövőbeli lakásunk előtt. Gyönyörű apartman volt. Felmentünk az első emeletre és bekopogtunk a 08-as szobába. Egy középkorú hölgy nyitotta ki. Mondtuk neki, hogy mi a helyzet és körbevezettet a lakásban. Elég nyugisnak tűnt így alá is írtuk a szerződést.
Olivér

Remek. Ma jönnek az új szomszédok. Csak reménykedni tudok, hogy nem rajongók.
-Srácok!-kiáltottam mire a többiek megjelentek.-Ügye ma jönnek az új szomszédok?-kérdeztem.
-Igen ma.-felelte Ya Ou. Én bólintottam majd átöltöztem. Közben azon gondolkoztam, hogy kéne szereznem egy barátnőt ha már a többieknek van. Csak egy név járt a fejemben. Flóra... A volt barátnőm.
~Reggel korán keltem. Nem akartam felkelteni. De valahogy mégis sikerült. Valahogy meghallotta ahogy a bőröndbe pakolászok.
-Oli te mit csinálsz?-kérdezte álmosan. Én elmosolyodtam majd így feleltem:
-Sajnálom Flóra. El kell mennem. A zenekar...-nem hagyta, hogy befejezzem.
-Persze, hogy a zenekar. Miért is kérdeztem meg. Hiszen ez nyilvánvaló. Nyilvánvaló, hogy az a nyavalyás zenekar fontosabb mint én. Akkor meg mire vársz?! Tessék még segítek is.-dobta nekem a gatyámat.-És örülj neki, hogy nem a képkeretet dobtam neked.
-Szívem én...-vettem le a fejemről a gatyát és bedobtam a bőröndbe.
-Én nem vagyok a szíved. Hívd így a zenekarodat.-kezdett el öltözni.
-Sajnálom.-hajtottam le a bőrönd tetejét és kiléptem a szerelmem lakásából.~ Azóta sem tudom elfelejteni. Az állatkert és a többi. Akkor vissza kellett jönnöm a fiúkhoz.
-Haver itt vagy?-jesszus ezek mit keresnek itt? És mióta vannak itt?
-Srácok... Mióta vagytok itt?-kérdeztem.
-Te sírtál?-vette észre vörös szememet Sziki.
-Nem dehogyis...-dünnyögtem. Persze őket nem vághattam át. Egyből tudták, hogy merről fúj a szél.
-Flórán agyaltál?-tette fel a következő kérdést Bence.
-Mi ez? Kihallgatás?-nevettem majd felvettem bőrdzsekimet és kiléptem az ajtón. Csak egyedül akartam lenni. A gondolataimmal. Ekkor nekimentem valakinek.
-Nem tudsz vigyázni?-förmedtem rá majd ránéztem. Egy szőke hajú, zöld szemű lány volt az.-Bocsánat.-kértem tőle elnézést.
-Nem én kérek elnézést.-állt fel rólam.
-Olivér vagyok.-nyújtottam kezemet.
-Csenge.-fogadta el kézrázásomat.-De mindenki Csöpinek hív.-tette hozzá.
-Engem meg Olinak.-nevettem.-Amúgy te laksz a szomszédban?-kérdeztem. Reméltem, hogy minden nap összefutok vele. Persze nem szó szerint.
-Igen. A nővéremmel most költöztünk ide.-felelte.
-Ó értem.-villantottam rá fogsoromat. Ekkor egy barna hajú, barna szemű Csengénél talán 1 vagy 2 évvel öregebb lány lépett ki a 08-as szobából.
-Csöpi jössz?-tette fel a kérdést a szőke lánynak címezve. Csak ekkor vett észre.-Ó szia. Te laksz a 10-es szobába?-címezte következő kérdését nekem.
-Igen. Én és a haverjaim. Olivér vagyok.-nyújtottam kezet.
-Anikó.-fogadta el kezemet.-De mindenki csak Aninak hív.-tette hozzá.

1. rész-Avagy prológus

"Távolodom. Lassan, de biztosan távolodom. Ahogyan a tengerész az átkeléskor látja eltűnni a partot, amelyről indult, ugyanúgy érzem, mint mosódik el a múltam. Még ég bennem a régi életem, de mindinkább az emlékek hamujába roskad."
Csenge

Ezt az egészet még nem tudom felfogni. Én nem állok készen erre. Anya kórházba, apa meghalt tavaly és én a nővéremmel maradtam ebben a kicsi faluban. De ő költözni akar. Reggel könnyes szemmel keltem fel. Ani már kész volt és indulásra készen állt. Utolsó napunk lesz itt és úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk anyut a kórházban és aput a temetőben.
-Csenge! Kész vagy már?-hallottam nővérem hangját.
-Igen.-nyitottam ki az ajtómat. Kezében négy csokor virág helyezkedett el. Gyönyörű barna szeme kisírt volt. Mint minden nap most is a szokásos szürke szettet vette fel, de még így is én csak elbújhattam mögötte. Büszke voltam, hogy ilyen gyönyörű nővérem lehet mint ő. Én meg a szokásos színes öltözetet választottam, de nem értem fel Ani szépségével.
-Remek. Akkor induljunk.-gyönyörű hangja csilingelt, de tudtam, hogy fáj neki, hogy így kell látnia engem. Elindultunk gyalog, mert elég kicsi ez a falu. Hamar odaértünk a kórházba. Anya inflúzióra volt kötve. Az orvosok szerint kevés az esély, hogy túl éli.
~Gyönyörű napsütéses szombat volt. Mint minden nap akkor is anyu ágyba hozta a reggelit. Utána elmentünk vásárolgatni. Nővéremnek új szürke szetteket vettünk nekem meg szoknyákat és felsőket. Anya szerette volna, hogy az legyen életem legjobb születésnapja. Éppen egy kirakat előtt sétáltunk el amikor megláttam egy gyönyörű nyakéket. Anya egyből megvette nekem és még Ani is kapott egy ugyanolyat. Át mentünk a zebrán, de egy hülye autós nem lasított. Minket anya félrelökött őt meg elütötte az autó. Szerencsére az autós börtönbe került. 3 évet kapott. Anyát sürgősen kórházba szállíttattuk.~
A négy csokorból kettőt a kis asztalra helyeztünk. Találtunk ott csokit amit megettünk. Anya aludt, Ani meg kiment a mosdóba.
-Kérlek anya ne menj el...-kérleltem haldokló anyámat. Ekkor halk sípolást hallottam.-Anya kérlek ne hagyj itt.-kérleltem, de tudtam, hogy már nem hallja.

Anikó

Mikor visszaértem a mosdóból húgom keservesen sírt. Ránéztem az orvosokra akik vigasztalni próbálták. Ránéztem anyára. Ránéztem a kijelzőre ami anya életjeleit mutatták. Anyában nincs élet. Meghalt. Szememben könnyek gyűltek, de nem sírhattam. Most nem. Erősnek kell mutatkoznom húgom előtt. Az aznapi temetőlátogatást inkább hanyagoltuk. Én húgomat próbáltam nyugtatni több-kevesebb sikerrel. Végül a kanapén aludtunk el egymás ölében.

Bevezető

Sziasztok! Újra jelentkezek egy tőlem nem megszokott ByTheWay fanfiction-nel. A Szereplők is teljesen másak mint az eddigiekben: Szabó Anikó (Ani), Szabó Csenge (Csöpi), Feng Ya Ou Ferenc (Ya Ou), Patocska Olivér (Oli), Szikszai Péter (Sziki), Vavra Bence (Benny) és még sokan mások...

Információk a bloggal kapcsolatban:
-A történetet ÉN találom ki. NINCS semmi valóság alapja ha mégis akkor az csak a puszta véletlen miatt lehet.
-A történet két "átlagos" lányról szól akik testvérek... Plusz a ByTheWay nevű zenekarról.
-A történet egy kis faluban kezdődik, de hamar áttérünk a fővárosba.
-A történetben előfordulhatnak visszaemlékezések-főleg a srácoknál-de ezt úgy is észreveszitek: ~-mal és dőlt betűvel~
-A részeknek NEM lesz külön címe. Csak annyi lesz, hogy 1. rész, 2. rész, stb.
-A részek legalább két szemszögből íródnak.
-Ha például koncertre megyek-ami ritkán lesz-kaptok képeket akit érdekel.
-Nálam NINCS olyan, hogy xy komi és utána hozom a kövit. Persze szívesen fogadok minden negatív illetve pozitív véleményt és szívesen fogadom a pipákat is.